Az audiojel-feldolgozás során az effektusokat főként egy hangjel hangjának megváltoztatására használják. Az effektusok segítségével színt és érdekességet adhat a keverékhez, formálhat hangot, és különféle hangulatot teremthet.
Az eqs-től és a kompresszoroktól a reverb-ig és a késleltetésig az effektusok széles választéka használható különböző célokra az audiogyártásban.
Ebben a cikkben a hangeffektusok különböző típusait részletezzük, hogyan használjuk őket, és hogyan hozhatjuk ki belőlük a legtöbbet.
A hatás meghatározása
Az effektus az audiojel-feldolgozásban olyan folyamat vagy művelet, amely valamilyen előre meghatározott módon megváltoztatja vagy módosítja az audiojelet. Az effektusok felhasználhatók egy hangszer hangjának fokozására, egy másik hangszer megváltoztatására, hangulatot varázsolhatnak a helyiségbe, eredeti hangokat hozhatnak létre és így tovább.
A hanggyártásban és -rögzítésben használt effektusok gyakori típusai: hangszínszabályozás, késleltetés/visszhang effektusok (reverb), visszhang, torzítás, hangmagasság-eltolódás és refrén. Ezen folyamatok mindegyikének megvannak a maga egyedi hangzási jellemzői, amelyek nyitottak a felfedezésre és a manipulációra.
Fontos megérteni az effektusok használatának koncepcióját a gyártási mix részeként. A túl kevés hatás csiszolatlannak vagy hiányosnak tűnhet, míg a túl sok zavaró elszíneződést és nem kívánt maszkolási hatást okozhat más hangszereken. A kettő közötti jó egyensúly segíthet abban, hogy minden hangszer jól illeszkedjen egymáshoz, és megadja azt a professzionális fényt, amit keres.
A projekt által előállított zenei stílustól függően számos különböző mód van az effektusok alkalmazására annak érdekében, hogy bármilyen színpadon egyedi hangzású mixeket készítsenek; a hálószoba producerétől egészen a professzionális stúdiómérnökig. Az egyes effektusok különböző típusaival való kísérletezés és annak megállapítása, hogy melyik a legmegfelelőbb az adott hangzáshoz, elengedhetetlen része a dinamikus eredménnyel rendelkező nagyszerű zene létrehozásának.
Az effektusok típusai
Az audiojel-feldolgozás során az effektusok olyan műveletek, amelyek valamilyen módon feldolgozzák a bejövő audiojelet, majd kiadják azt. Az effektusok segítségével feljavíthatja a felvételt, vagy teljesen új hangokat hozhat létre. Arra használják őket, hogy drámát és összetettséget adjanak a hangzásnak, és minden különbséget tesznek az amatőr és a professzionális mix között.
Az effektek négy kategóriába sorolhatók: dinamikus effektusok, modulációs effektusok, reverb és delay effektek, szűrés és EQ (kiegyenlítő) effektusok. A dinamikus processzorok megváltoztatják a bemeneti jel általános szintjét – például kompresszorok, korlátozók és zajkapuk –, míg a modulációs egységek a jel bizonyos aspektusait, például a frekvenciamodulációt vagy a kórust módosítják vagy modulálják. A Reverb különösen fontos a zeneszám mélységének érzetének megteremtéséhez azáltal, hogy valósághű szobai hangulatot szimulál különböző szinteken. Késleltessen összetett, átfedő mintákat, amelyek ritmikus hangsúlyokat hoznak létre a számokhoz vagy speciális effektusok létrehozásához. A szűrés megváltoztatja a frekvenciákat azáltal, hogy levágja a nem kívánt frekvenciákat, ami segít megtisztítani a felvételeket, míg az EQ a kiválasztott frekvenciaspektrumokra helyezi a hangsúlyt a preferenciáktól függően, mint például a mély- vagy magas hangfrekvenciák kiemelése.
A választott effektus típusának mindig tükröznie kell azt, amit az adott hangforrástól kívánunk – a különböző kombinációkkal való próba-szerencse kísérletezés után kell felfedezni, mi működik a legjobban!
Signal Processing
Az audiojel-feldolgozás egy jel megváltoztatásának folyamata annak érdekében, hogy javítsa a hangminőségét vagy alkalmasabb legyen egy adott célra. E cél eléréséhez effektusokat használnak, amelyek különböző formákban jelentkeznek, és sokféle feladatot végezhetnek. Ebben a cikkben áttekintjük a különféle effektusokat, és azt, hogy mikor érdemes őket használni az audiojel-feldolgozásban.
Mi az a jelfeldolgozás?
A jelfeldolgozás egy analóg vagy digitális jel megváltoztatásának folyamata annak érdekében, hogy az alkalmasabb legyen rögzítésre, lejátszásra vagy átvitelre. Az audiojel-feldolgozás során effektusokat használnak az audiojelek manipulálására, hogy bizonyos hangokat hozzanak létre. Az effektusok típusai és céljaik a feldolgozott jel típusától és a producer által kívánt eredménytől függően változnak.
Az audiojel-processzorok megváltoztatják a hanghullámokat, és általában olyan módszereket alkalmaznak, mint például a frekvenciaalapú Szűrők, dinamikus processzorok vagy különféle időalapú effektusok. A frekvencia alapú processzorok bizonyos frekvenciák kiszűrésével vagy feljavításával képesek finom színezést adni a hangfolyamnak. A dinamikus processzorok, például a kompresszorok, bővítők és zajkapuk lehetővé teszik a szintek pontosabb szabályozását, valamint az átütőbb zenei tranzienseket. Az időalapú effektusok közé tartozik a refrén, a késleltetés, a visszhang és a torzítás, amelyek manipulálják az idő természetes áramlását annak érdekében, hogy egy hangforrással keveredő effektust hozzanak létre.
Ha kreatívan kombinálják ezeket a különböző típusú effektusokat, egyedülálló hangzási eredményeket érhetnek el mindenféle alkalmazáshoz, például zenei produkcióhoz, film utómunkához és élő előadásokhoz. A jelfeldolgozók népszerűsége nőtt az algoritmusok változatos skálájának köszönhetően, amelyek egyetlen eszközön belül teszik lehetővé az összetett hangkezelést. Egy modern példa a multieffekt processzoros pedáldeszkák, amelyek általában többféle effektet egyesítenek egy egységben, így könnyen használhatóak színpadon vagy stúdiófelvételek közben.
Hogyan működik a jelfeldolgozás?
A jelfeldolgozás egy hangjel manipulálása a kívánt hatás elérése érdekében. A hang módosítására használt technikák széles skáláját öleli fel, beleértve a dinamikatartomány-tömörítést, hangszínszabályozást, torzítást, zengetést és késleltetést. Ezek az eszközök használhatók a felvétel vagy adás minőségének javítására, vagy kreatív célokra, például egyedi hangok vagy effektusok létrehozására.
A jelfeldolgozás legalapvetőbb szintjén az audiojel időtartománybeli megjelenítésének manipulálásával működik; Ez lehetővé teszi bizonyos frekvenciák vagy hangok hangsúlyozását vagy elnyomását a jelen belül, és lehetővé teszi összetettebb effektusok, például kórus vagy fázisok létrehozását. A frekvenciatartalom manipulálása különböző típusú hangképeket és atmoszférákat is generálhat, ha egy effektuslánc részeként használják.
A fő különbség az analóg és a digitális jelfeldolgozás között a jelek megjelenítésének és manipulálásának módja; Míg az analóg technológiák közvetlenül manipulálják a jeleket – főként az amplitúdó- és frekvenciakomponensekre ható fejlett szűrőkön keresztül – a digitális jeleket bináris kóddal reprezentálják, amelyet először analóg formába kell alakítani, mielőtt bármilyen feldolgozás lehetséges lenne. A modern digitális technológiák ismét sokkal nagyobb rugalmasságot kínálnak, mint hagyományos társaik; sokkal finomabb vezérlési szintet tesznek lehetővé, amikor olyan beállításokról van szó, mint a hangmagasság-eltolás vagy a dinamikatartomány bővítése/tömörítése.
A hangeffektus-alkalmazások mellett bonyolultabb technikák, például a dekonvolúció is használhatók az audio mastering folyamatokban – így a mérnökök pontosan szabályozhatják, hogy egy adott mix különböző frekvenciái hogyan hatnak egymásra – így meggyőző, jól fordítható mixeket hozhatnak létre. különböző lejátszási rendszerek között. Röviden: A jelfeldolgozás alapvető fontosságú, ha a semmiből kell zenét létrehozni, és biztosítani kell, hogy jól lefordítható legyen a különböző fogyasztói eszközökre, függetlenül attól, hogy hol végzik a lejátszást!
Közös hatások
Az audiojel-feldolgozást számos különböző alkalmazásban használják a hang megváltoztatására. Az effektusok a jelfeldolgozás egyik fajtája, amely ennek elérésére használható. Ebben a cikkben áttekintünk néhány, az audiojel-feldolgozásban leggyakrabban használt effektust, és megvitatjuk azok előnyeit és korlátait.
Visszhang
A Reverb egyfajta effektus, amelyet az audiojel-feldolgozásban használnak. A Reverb létrehozható egy zengetőegység, más néven reverb tank segítségével, amely egy visszhangot keltő eszköz, amelyet a beltéri környezetben hallható természetes visszhangok szimulálására terveztek. A Reverb mélység- és távolságérzetet ad a hangnak, és több textúrát ad neki.
A reverb effektusok mindenféle formában és méretben léteznek – egyesek digitális algoritmusokat használnak, míg mások a valós akusztika fizikai modelljein támaszkodnak –, de céljuk változatlan marad: természetes hangzású visszhangokat kelteni az audio környezetben. A gyakoribb zengető effektusok közé tartozik a hall-, szoba-, rugó-, lemez- és konvolúciós zengetés. Minden zengetőtípus saját egyedi karaktert és hangaláírást kínál, amely bizonyos típusú alkalmazásokhoz van szabva, mint például stúdió éneksávok vagy stadion rockzenei események; így sokféle forgatókönyvre alkalmassá téve őket.
A hagyományos reverbek mellett az újabb pluginek, mint például az „impulse response” reverbek, egyre népszerűbbek a zenei producerek körében, mivel állítható paramétereket kínálnak, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy még jobban testreszabják zengető hangjukat. A reverbeket gyakran használják más effektusokkal, például késleltetésekkel és kompresszorokkal kombinálva, hogy nagyobb képet alkossanak a hangfeldolgozásról.
Késleltetés
A késleltetés egy általános effektus, amelyet az audiojel-feldolgozásban használnak visszhangszerű hatás létrehozására. A késleltetett effektusok egy időzítő elemet használnak az eredeti hang későbbi megkettőzésére. Ahogy a késleltetett jel és az eredeti jel közötti idő növekszik, számos ismétlés következik be, ami zengésszerű effektust eredményez.
A késleltetések gyakran a memóriában tárolt digitális algoritmusokon alapulnak, és olyan változó paramétereket tartalmazhatnak, mint a visszacsatolás (hányszor ismétlődnek), a késleltetési idő (a kezdeti hang és a késleltetett hang között eltelt idő), a nedves/száraz keverék mennyisége, a pásztázás és egyebek. A késleltetési effektusok a rövidebb, körülbelül 30 ezredmásodperces ismétlődő koppintásoktól a hosszabb, ismétlődő zengetésekig terjedhetnek, amelyek a végtelenbe utalnak. A Reverbhez hasonlóan a késleltetéseket általában arra használják, hogy segítsenek a hangulat megteremtésében, vagy hogy a hangszerek jobban illeszkedjenek egy mixbe.
Különböző típusú késleltetések is beépíthetők más effektusokba, mint az Echo, Chorus vagy Flange, rövid késleltetések bevezetésével a szomszédos komponensek között ezeken az effekteken belül. Mint minden típusú effektfeldolgozásnál, fontos megtalálni a forrásanyaghoz kapcsolódó édes pontokat, hogy a lehető legjobb eredményeket érje el, miközben megőrzi a feldolgozott hangok zeneiségét.
Tömörítés
A tömörítés az egyik leggyakrabban használt effektus az audiojel-feldolgozásban. Csökkenti a dinamikatartományt és növeli az audiojel általános hangerejét. A kompresszor használatával szabályozható a dinamika, hosszabb hangok tarthatók fenn, és a mix könnyebben hallgatható. Sokféle tömörítés létezik, az egyszerű kompresszoroktól kezdve, amelyek csak a többsávos tömörítést használják a kifinomultabb alkalmazásokhoz.
A kompresszorok úgy működnek, hogy csökkentik a csúcsszintek és az átlagos hangszint közötti különbséget, ami mindent hangosabbá és közelebbi szintre tesz a hang csúcsai alatt. A kompresszorok ezt az erősítés csökkentésével (csillapítással) érik el, amikor az audiojelek meghaladnak egy bizonyos küszöböt vagy tartományt, például csúcsszinteket. Lényegében csökkentik az audiojel dinamikus tartományát, így digitális torzítás (kivágás) nélkül jobban felerősíthető. Csökkenti a háttérzajt is, miközben megőrzi a kívánt hang- vagy énekminőséget
A tömörítést leggyakrabban olyan hangszereken használják, mint a dobok, basszusgitárok és ének, mivel ezek a hangszerek általában rendkívül dinamikusak – jelentős különbségek vannak a csúcs és az átlagos szint között –, de diszkrécióval bármilyen hangszer hasznára válik. A tömörítés több sáv „összeragasztására” is használható, ha hasonló hangerőre helyezi őket, miközben lehetővé teszi, hogy a sztereó képük jobban működjön együtt a keverési folyamat során.
EQ
Az EQ az egyik leggyakrabban használt effektus az audiojel-feldolgozásban, és létfontosságú eszköz minden hangmérnök vagy producer számára. A legegyszerűbb formájában az equalizer (EQ) felerősít vagy csökkenti bizonyos frekvenciatartományokat, hogy hangosabbá, fényesebbé, lágyabbá vagy melegebbé tegye a hangot. Az EQ-t gyakran használják a zeneszám általános hangzásának javítására azáltal, hogy részleteket és mélységet adnak hozzá. Használható bizonyos típusú problémák, például rezonanciák vagy visszacsatolási hurkok megoldására is.
Az EQ-knak két fő típusa van: dinamikus és grafikus. A dinamikus EQ-k általában kevesebb állítható paramétert kínálnak, mint a grafikusok, de sokkal hatékonyabban működnek, mint grafikus társaik. Különösen hasznosak, ha valós időben vagy élő adásban használják, mivel gyorsan reagálnak az audiojel változásaira. Különféle típusú dinamikus EQ-k léteznek, mint például a parametrikus, félparaméteres, fáziseltolás/minden átmenet, polcos és rovátkolt szűrők; mindezt a különböző frekvenciatartományok finomhangolására tervezték, minimális erőfeszítéssel a felhasználó részéről.
A grafikus EQ-k sokkal nagyobb szabályozást biztosítanak az egyes frekvenciák felett, amikor lekevered a dalt – ezt a fajta feldolgozást gyakran alkalmazzák a szakemberek a mix hangzásának továbbalakításakor, miután az összes zeneszám elemet rögzítették és összekeverték.
Mikor kell használni az effektusokat?
Az effektusok az audiojel-feldolgozás elengedhetetlen részét képezik, és mélységet és textúrát adhatnak a hanghoz. Helyes használat esetén az effektusok teljesen átalakíthatják a hangot, és teljesen új szintre emelhetik. Ebben a cikkben bemutatjuk, mikor érdemes effektusokat használni az audiojel-feldolgozás során, és példákat mutatunk be a népszerű effektusokra.
Javító eszközök
Az effektek használata a hangszerek hangjának fokozására az audiojelfeldolgozás alapvető része. Ha olyan effektusokat alkalmazunk, mint a késleltetés, a refrén, a zengetés és a torzítás, a hangszerek hangzása teljesebbé és dinamikusabbá válhat. A késleltetés elősegíti a hang sűrűsödését és mélységet teremt a hangszer hangjában; a kórus csillogást és mozgást hoz létre; A reverb teret és dimenziót ad; a torzítás finomságot és hozzáállást biztosít.
A hangszer fejlesztésekor fontos szem előtt tartani, hogy minden effekt szerepet játszik az általános hangzáskép kialakításában. A kívánt hatás létrehozásához keverjen össze több effektust szerény szinten a felhasznált forrásanyag alapján. Az effektusok különböző kombinációinak kipróbálása segíthet megtalálni a projekthez ideális keveréket.
Például, amikor gitárhangokat készít rock vagy metál produkciókhoz, használhat torzítást a ropogós „harapáshoz” és a jelenléthez; majd adj hozzá egy finom visszhangot a térért; ezt követi némi késleltetés a visszhangzó fenntartáshoz. Hasonlóképpen, basszusgitároknál valószínűleg némi tömörítést kell alkalmazni a hangjegyek pontosságának megőrzése érdekében; egy kis visszhang vagy késleltetés a hangulat megteremtéséhez; majd a hangszer hangszínének túlzott színezése nélkül adjon hozzá némi alsó kategóriás erősítést egy EQ szűrővel.
Az effektusok különböző kombinációival való kísérletezés elengedhetetlen, ha emlékezetes hangokat hoz létre, amelyek bármilyen keverékben kiemelkednek. Ne féljen valami újat kipróbálni – számtalan olyan kombináció áll rendelkezésre a jelfeldolgozásban, amelyek friss ötleteket inspirálhatnak a zenélés során!
Az ének fokozása
Az ének a szám egyik legfontosabb eleme, és gyakran módosítani és javítani kell a kívánt hatás elérése érdekében. Az ének azért fontos, mert megmozgatja a dal érzelmeit és hangulatát, és segít eljuttatni a központi üzenetet vagy történetet a hallgatókhoz.
Az egyik leggyakrabban használt effektus az éneksávokban a reverb, amellyel hangulatot adhatunk, és térérzetet kelthetünk a mixen belül. A hosszan elhaló lemezreverb énekhangon buja hangszínt hozhat létre, amely segít kiemelni az egyes sorok mögött meghúzódó érzelmeket. Ezen túlmenően egy auto-pan vagy kórus effektus alkalmazható a háttér- vagy harmóniaénekre, hogy örvénylő harmóniákat hozzon létre, amelyek az énekesnő minden frázisát kísérik. Végül, de nem utolsósorban, a vokális megkettőzés és az enyhe pásztázás mindkét oldalon elősegítheti a vokális sztereó kép vastagabbá tételét, és teljesebb hangzást eredményezhet.
Végezetül, az ének elsajátítása során fontos elkerülni a túlhangos frekvenciatartományokat és a „hangossági háborúkat”, hogy ne okozzunk hallgatói fáradtságot vagy elfedő hatásokat. Ahelyett, hogy túl erősen nyomná az egyenleteket és maximalizálná a tömörítést, próbálja meg alacsonyabb szinteket beállítani; így még tisztább lesz a mix, miközben továbbra is biztosítja azt a versenyképes hangerőt, amelyre a mestermérnökök törekednek. Mint mindig, fontos, hogy nyitott szemmel járjunk a feldolgozási technikák kiválasztásakor, hogy ne vegyünk le abból, ami az egyes énekeseket egyedivé teszi, miközben teret engedünk nekik, ahol saját stílusukon belül kísérletezhetnek.
Speciális effektusok létrehozása
Az olyan hangeffektusok, mint a késleltetés, a zengetés és a refrén, mind hasznosak a térérzet megteremtésében, és érdekes jellemzőkkel adják a hangokat. Speciális effektusok létrehozásához használhat olyan eszközöket, mint a kiegyenlítés, szűrő és torzítási algoritmusok, dinamikatartomány-korlátozó technológia, zajkapuzási rendszerek és még sok más.
A kiegyenlítés (EQ) a speciális effektusok előállításához használt egyik leggyakoribb eszköz. Az EQ a hang frekvenciatartalmának beállítására szolgál bizonyos frekvenciák erősítésével vagy levágásával. Például, ha valami víz alatti hangzást szeretne elérni, alkalmazhat egy EQ-t alacsony frekvenciájú emeléssel, és levághatja a magas hangokat a hatás létrehozásához.
A szűrőket gyakran használják speciális hangeffektusok létrehozására is. Az aluláteresztő szűrőbeállítások eltávolítják a magas frekvenciákat, míg a felüláteresztő szűrőbeállítások az alacsonyabb frekvenciákat az Ön igényei szerint. Ez felerősített basszushang vagy torzítottabb elektromos gitárhang emulálására használható. Ha több szűrőt együtt használnak egy láncban, érdekes hangzásképeket hozhatnak létre mozgással és mélységgel, amelyek igazán kiemelkednek a produkciós számokból.
A torzító algoritmusok gyakran tartalmaznak hullámformáló technikákat, amelyek ropogós karakterisztikát adnak az elektronikus hangokhoz, például szintetizátorokhoz, vagy akusztikus hangokhoz, például dobokhoz vagy énekhangokhoz. A hullámalakítás mögött meghúzódó gondolat az, hogy bizonyos frekvenciák megnövekednek, míg mások csökkennek, amikor a jelek megütik a torzító rendszert, így az egyszerű jelekből szokatlan textúrák jönnek létre – ezek aztán dinamikus tartományú kompresszorokkal tovább formálhatók, hogy jobban szabályozható legyen a dinamika, amikor a mix kiegyensúlyozása megtörténik. lejjebb a sorban.
A zajkapuzási rendszerek úgy működnek, hogy korlátozzák a háttérzaj szintjét a felvételekben azáltal, hogy csak azokat a részeket észlelik, amelyeknek jelentős szintje van a jel hangspektrumán belül; ez a szabályozás lehetővé teszi a producerek számára, hogy pályáikat mentesen tartsák a nem kívánt zajoktól, amelyek ronthatják projektjeik általános minőségét.
Ez a néhány példa jól szemlélteti, hogy mennyire változatosak Digitális audió A gyártási folyamat lényege – speciális digitális jelfeldolgozó eszközök, például hangszínszabályzók, kompresszorok, know-gate rendszerek stb. segítségével a producerek gyakran megtervezik saját egyedi hangzásaikat, sőt teljesen új stílusokat is kitalálnak, miközben betartják a mixeikhez elengedhetetlennek tartott határokat!
Következtetés
Összefoglalva, az effektusok az audiojel-feldolgozásban a lehetőségek széles skáláját kínálják a hang manipulálására a kívánt eredmény elérése érdekében. Az effektusok segítségével megváltoztathatja a hangszer hangszínét, mélységet és textúrát adhat hozzá, vagy teljesen új hangzást hozhat létre. Sokféle effektus létezik, mindegyiknek megvan a maga sajátossága és felhasználása. Annak ismerete, hogy mikor és hogyan kell használni az egyes típusokat, elengedhetetlen a kívánt hatás maximalizálásához a felvételen. A kísérletezés kulcsfontosságú a megfelelő hatásmennyiség megtalálásában minden egyedi helyzethez – ne féljen valami újat kipróbálni!
Joost Nusselder vagyok, a Neaera alapítója és tartalommarketing-szakember, apa, és szenvedélyem középpontjában szeretek új berendezéseket kipróbálni gitárral, és csapatommal együtt 2020 óta készítek mélyreható blogcikkeket. hogy segítse a hűséges olvasókat felvételi és gitártippekkel.
