A mesterséges felharmonikusok egyre népszerűbbek a gitározásban, és minden gitáros technikaarzenálját jelentősen kiegészítették.
Ezzel a technikával olyan egyedi és kreatív hangzások hozhatók létre, amelyeket hagyományos eszközökkel nem lehet elérni.
Ebben a cikkben megvizsgáljuk ennek az erőteljes technikának a csínját-bínját, és megvizsgáljuk, hogyan lehet vele új hangréteget adni a gitározáshoz.
Mik azok a mesterséges harmonikusok?
A mesterséges harmonikusok olyan technikák, amelyeket bármilyen stílusú és szintű gitáros használ, hogy egyedi hangokat és színeket adjon az akkordokhoz és dallamokhoz. A mesterséges harmonikusok úgy jönnek létre, hogy a húrokat bizonyos pontokon enyhén megérintjük, ahelyett, hogy a húrokat a szokásos módon ingerelnénk. Ez magasabb hangokat eredményez, így mesterséges harmonikus hangot hoz létre. A mesterséges felharmonikusok üveges high-end hangok vagy más néven „flageolet” létrehozására használhatók. Szabályos, szaggatott hangjegyekkel is összekapcsolhatók, hogy olyan akkordformákat hozzanak létre, amelyek korábban nem voltak lehetségesek; valamint csillogó felső hangok hozzáadása az egyhangos gyakorlatokhoz.
Ebben az oktatóanyagban egy pillantást vetünk a mesterséges harmonikus elméletre, amely felvázolja ezeknek a hangoknak a fogólapon történő létrehozásának leggyakoribb megközelítéseit. Ezután megvizsgálunk néhány konkrét példát arra vonatkozóan, hogyan használhatja ezeket a harmonikus technikákat a játék során, például akkordok lejátszása során több szólamú, vagy csillogó felhangokkal rendelkező arpeggio létrehozására. Befejezésül megvizsgáljuk, hogyan használhatod ezeket a technikákat élőben, és/vagy hogyan építheted be őket a felvételi technikáidba a textúra és a zene iránti érdeklődés növelése érdekében.
A mesterséges harmonikusok különböző típusai
A mesterséges harmonikusok a gitárhangok kiterjesztésének egyedülálló módszerei. A megfelelő technika használata hozzáadott textúrát, összetettséget és érdekességet biztosít a játék hangzásához. Általánosságban elmondható, hogy a mesterséges harmonikusoknak két fő típusa van – szabványos és megcsapolt –, valamint az akusztikus-elektromos hibrid alkalmazás.
Szabványos harmonikusok: Ez a mesterséges harmonikusok leggyakoribb formája egy elektromos gitár. Ez azt jelenti, hogy a bal kezével finoman súrolja a kiválasztott húrokat, miközben a jobb kezével ugyanazokat a húrokat választja ki. A létrejövő hang a természetes torzítás és az egyes egyidejű cselekvésekből adódó artikuláció keveréke.
Koppintott felharmonikusok: Ennél a mesterséges felharmonikusnál az izzó keze egyik ujját (általában a mutatót) használja, hogy megérintsen egy húrt egy adott horgonynál, miután a másik kezével felvette. Ha helyesen csinálja, akkor más rezonanciát generál, mint ami normál esetben a húr egyedüli felvétele esetén keletkezne, és így alternatív harmonikus hatást hoz létre.
Hibrid alkalmazás: Ebben a megközelítésben kombinálhatja a szabványos és a koppintott felharmonikusokat úgy, hogy pengető kézzel hangjegyeket választ, miközben szabadon elhelyezett mutatóujjával egyidejűleg a hangjegyeket koppintja a közeli hangok felett vagy alatt, ahol az eredeti hangokat felvette. Két különböző megközelítés kombinálásával a hangok kiszámíthatatlan keveréke jön létre, amelyet aztán zökkenőmentesen integrálhat több hangszerelésbe vagy improvizatív darabba anélkül, hogy egy ütemet kihagyna!
A gitár előkészítése
Ha megtanulod, hogyan hozhatsz létre egyedi gitárhangokat mesterséges felharmonikusokkal, ez nagyszerű módja annak, hogy zenéd kiemelkedjen. Mielőtt azonban ezt megtenné, fontos, hogy a gitár megfelelően legyen előkészítve. Ez azt jelenti, hogy meg kell győződni arról, hogy a húrok és a hangolás megfelelően vannak beállítva, és hogy hangszedői és vezérlői megfelelően működnek. Miután megbizonyosodott arról, hogy a gitár készen áll, elkezdheti felfedezni a mesterséges harmonikusok világát.
A gitár hangolása
A gitár hangolása a nyílt hangolástól (a nyitott húrok alternatív hangolása, általában slide gitározáshoz használatos) a szabványos EADGBE különféle módosított változataiig terjedhet (más néven szabványos hangolás). Minden stílus vagy műfaj sajátos hangolást igényelhet. Érdemes kísérletezni és kipróbálni másokat, amíg meg nem találja az Ön számára legmegfelelőbbet.
A gitár hangolása mindig a 6. húrral, más néven alacsony E húrral kezdődik, és hangoló segítségével a pontos hangmagasság biztosítása érdekében. Amikor elkezdi hangolni a gitárját, ne feledje, hogy nem biztos, hogy tökéletesen hangolt, még akkor sem, ha éppen tunerrel hangolták. Idővel és használattal elkerülhetetlenül minden húr kissé kibillen a környezeti tényezők, például a hő és a páratartalom miatt. Minden gyakorlás alkalmával minden húron ellenőrizni kell a hangolást! Íme néhány gyors lépés, hogyan kell ezt megtenni:
1. Kezdje azzal, hogy megfogja a 6. húrját a 12-es sávnál, miközben felnyitja (ráncolás nélkül), majd pengesse újra, miközben enyhén rángatja a harmonikusát a 12. hangnál;
2. A két hangmagasság összehasonlításához használjon hangolót vagy relatív hangmagasság-referenciát egy másik közeli hangszerről;
3. Ha nem egyenlőek, állítsa be a hangolócsapot, amíg mindkét hangmagasság egyenlő lesz;
4. Ugyanezzel a módszerrel lépjen minden új karakterláncra, amíg az összes húrt be nem hangolta.
Az effektpedálok beállítása
Az effektpedálok beállítása elengedhetetlen része az egyedi gitárhangok létrehozásának. Az effektpedálok lehetővé teszik az elektromos gitár alapvető hangzásának megváltoztatását torzítással, késleltetéssel, flangerrel és egyéb hangmódosító eszközökkel. Például, ha klasszikus bluesos hangot szeretne létrehozni, használhat reverb vagy chorus pedált. Noha a pedálok elhelyezésének sorrendje nem befolyásolja és nem töri meg a hangot, finoman formálhatja azt.
Az effektpedálok beállítása és használata során néhány kulcsfontosságú szempontot érdemes szem előtt tartani:
• Kezdje egyszerűen: nincs szüksége sok felszerelésre az induláshoz. Legyen egyszerű néhány alapvető effektussal, például torzítással és késleltetéssel.
• Lánc elhelyezése: Az effektpedálok sorrendje számít, mert az egyiktől érkező jeleket a többi befolyásolja. Kezdje először az erősítés alapú effektusokkal, például a torzítással és a túlhajtással a legjobb eredmény érdekében, mivel ezek jobban torzítják a jelet, mint mások, mint például a reverb vagy a késleltetés.
• Emlékezzen a hangerőszabályzókra: Különböző típusú gitárok különböző mennyiségű hangerőt igényelnek belőlük, ezért ügyeljen arra, hogy ennek megfelelően állítsa be a hangerőszabályzót. Sokan beépített EQ-kkal is rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a mély/közepes/magas frekvenciák, valamint a kapuszintek beállítását attól függően, hogy milyen típusú hangot akarunk elérni.
• Ellenőrizze még egyszer a csatlakozásokat: Győződjön meg arról, hogy minden csatlakozás biztonságos, mielőtt játszani szeretne, különben problémákba ütközhet az úton a rossz kapcsolat miatt, vagy teljesen elveszítheti a jelet az egyszerre több eszköz közötti rossz kapcsolat miatt. Ez a javaslat különösen fontos olyan effekthurkokkal rendelkező patch kábelek használatakor, amelyek nem teljes áramkör-kialakítást alkalmaznak (ellentétben a valódi bypass áramkörökkel).
Mesterséges felharmonikusok lejátszása
A mesterséges harmonikusok egy speciális gitártechnika, amellyel egyedi és érdekes hangokat lehet létrehozni. Lényegében mesterséges felharmonikusokról van szó, amelyeket a szedés kézzel hoznak létre, nem pedig a szokásos feszítési módszerrel. Ennek a technikának elsajátítása némi gyakorlást igényel, de ha ezt megtette, érdekes hangokat hozhat létre vele, amelyek megkülönböztetik a játékot a többiektől. Nézzük meg közelebbről a mesterséges harmonikusok lejátszását.
Pinch Harmonics
A csípőharmonikusok a mesterséges felharmonikusok egy fajtája, amelyek a válogató kéz könnyed érintésére és a gondos pozicionálásra támaszkodnak, hogy kivonják a húrból a konkrét hangokat. A magasabb hangok kibocsátására való hajlamuk miatt „csikorgásnak” is nevezik, a csípős harmonikusok különálló harangszerű hangokat képesek produkálni, amelyeket széles körben alkalmaznak a rock, blues, metal és jazz zenében.
Maga a technika abból áll, hogy a hüvelykujját enyhén ráhelyezzük a jegyzetre, miközben a mutatóujját kissé mögé helyezzük, mintha „kiszorítanánk” belőle egy hangjegyet. Lehet, hogy némi gyakorlást igényel a helyes megoldás, de a tökéletesítés után már csak két ujjal tudsz egyedi gitárhangokat létrehozni! A csípőharmonikusok létrehozásának két alapvetése: a megfelelő pozicionálás és a megfelelő dinamika (erő alkalmazása).
A bölcs pozicionálás során próbáljon kísérletezni az egyes karakterláncok különböző részein. Tartsa mindkét ujját nagyon közel (0.5 mm-es távolságon belül), de ne érintse meg, miközben finoman dörzsölje meg, amikor érintkezik a csákánnyal/ujjhegyével. Ehhez egy kis érzékenységre lesz szükség, hogy gyorsan és pontosan elsajátíthasd ezt a technikát – minden húr másképp viselkedik! Ami a dinamikát illeti – vegye fel vagy ecsetelje fel elég erősen, hogy minden hangot tisztán halljon a gitárhúrok által, ha elektronikus tunerrel vagy metronómmal kombinálja.
A csípőharmonikusok sok zenei stílushoz érdekes ízt adhatnak! Szóval ne félj kísérletezni, és megtalálni a legmegfelelőbbet, amikor egyedi gitárhangzást kell létrehozni mesterséges felharmonikusokon keresztül – bátran rockosíts!
Természetes harmonikusok
A természetes felharmonikusok olyan hangok, amelyek a vonós hangszerekben természetesen előfordulnak, és általában a bal oldali fogás által játszott hangokból származnak. Ugyanezek a hangok másképp szólaltathatók meg, amikor az előadó mesterséges harmonikusokat hoz létre, amelyeket úgy ér el, hogy a húrt a hossza mentén bizonyos pontokon enyhén lenyomja a jobb kezével, nem pedig pengetéssel vagy pengetéssel.
A természetes felharmonikusok többnyire szimpatikusan vibráló húrok hatására jelennek meg, amelyek kíséretet alkotnak a lejátszott dallamhoz, vagy egyszerűen egy adott hanghoz kapcsolódó természetes felhangok kicsengésével. A természetes harmonikus frekvenciák hajlamosak arra, hogy a magasabb oktávtartományokban növekedjenek, minél távolabb kerüljenek a hídtól, és általában könnyebben megtalálhatóak bizonyos nyitott hangolásoknál, mint például a CGDA.
A természetes felharmonikusok megtalálásának más módjai közé tartozik az „intervallum picking”, amelynek során két különböző hangot egyszerre tartanak meg különböző húrokon, majd együtt játsszák le, más harmonikus kapcsolatokat hozva létre; egy húron adott hang fölött és alatt szedés; valamint egyes húrok csillapítása, míg mások kicsengése. A különféle hangolásokkal való játék is eltérő eredményeket hoz, mivel ezek különleges kapcsolatokat hoznak létre az egyes húrok között, amelyek mesterségesen harmonizálva máshogy rezonálnak, mint egyszerűen pengetéssel vagy pengetéssel.
Koppintott harmonika
A koppintott felharmonikusok úgy érhetők el, hogy finoman megérintik a húrt azon a sávban, ahol a harmonikusnak fel kell lépniük, majd kiválasztjuk ugyanazt a húrt, és elindítunk egy harmonikust, ha két hangot hallunk, akkor az megfelelően szólal meg. A gitárt általában fél lépéssel feljebb hangolják, tökéletes negyedek és egyéb intervallumok, így ez nem működik normál hangolásban. A legjobb, ha vastagabb húrokat használ egy nagyobb akciójú elektromos gitáron.
Ez furcsán éteri hangzást kelt, és szinte bármilyen műfajban használható, a bluestól a heavy metal szólókig. Egyes művészek megtalálták a módját a harmonikus akkordok létrehozásának, amelyek az egyik húron koppintott felharmonikusokkal és mögötte különböző hangmagasságokkal rendelkeznek.
A felharmonikusok koppintásának gyakorlásának egyik módja, ha elnémítjuk az összes húrt, kivéve az egyiket a bal kéz ujjaival, majd felvesszük az egyik húrt többször egymás után felfelé vagy lefelé a fogólapon, amíg el nem érünk egy bizonyos számú hangot (általában 1-4 körül). Ennek gyakorlásakor minden alkalommal, amikor az ujja megérinti a húrt a fogólapon való mozgás során, több felhang hallatszik, ezért próbálja meg módosítani a hangerőt, ha szükséges a hangszín pontosabb szabályozásához. Eltarthat egy ideig, amíg érdekes kombinációkat fedez fel, de folytassa a kísérletezést, miközben tapasztalatot szerez ezekkel a technikákkal!
Gyakorlati tippek és technikák
A mesterséges harmonikusok nagyszerű módja annak, hogy egyedi hangokat adjunk a gitárjátékhoz. Ezzel a technikával gyönyörű, buja gitárhangokat hozhat létre, amelyek kiemelik zenéjét. A mesterséges harmonikusok elsajátítása sok gyakorlást igényel, de a megfelelő tippekkel és technikákkal nagyszerű eredményeket érhet el. Nézzünk meg néhány hasznos gyakorlati tippet és technikát, amelyek segítségével fejlesztheti mesterséges harmonikus technikáját.
Gyakorolj metronómmal
A metronóm használata minden zenész számára elengedhetetlen gyakorlati eszköz. A metronóm segíthet egyenletes ütemben tartani, időben játszani és elérni a kívánt tempót. Ezenkívül az általános ritmusérzék fejlesztésére is használható, és használható összetett kifejezések vagy kihívást jelentő időjelek fejlesztésére.
Metronóm használatakor fontos, hogy a tempót az Ön számára kényelmes lépésekben állítsa be, és elég lassan gyakoroljon, hogy minden hangot tisztán és pontosan lejátszhasson. Ahogy készségei javulnak, lassan növelje a gyakorlatok tempóját, amíg el nem tudja végezni azokat a kívánt sebességgel. A metronómmal való gyakorlás során a legfontosabb a következetesség – ha kihagy egy ütemet, vagy hanyag lesz, hagyja abba teljesen, és kezdje elölről, hogy ne alakítsanak ki rossz szokásokat, amelyeket később nehéz leszokni.
A maximális hatékonyság érdekében metronóm használatakor gyakoroljon kíséretszámmal és anélkül is, mivel ez segít a jó időtartási készség fejlesztésében, ami lehetővé teszi a jobb szinkronizálást Ön és más zenészek között, vagy élőben játszik. A vállütögető gyakorlatoknál, ahol énekelsz vagy játszol egy frázis egy részét, miközben képzeletbeli metronómmal számolsz a fejedben, egyesek hasznosnak találják ezt a gyakorlatot ritmikus fejlődésük fokozására, valamint az ütemek internalizálására, improvizációs kihívásokkal a tapasztaltabb játékosok számára. .
Használj Pick-et
A tökéletes mesterséges harmonikus létrehozása pontos időzítést és pontosságot igényel, így a legjobban csákány segítségével lehet. Egy csákány segítségével könnyedén megütheti a húrt kellő erővel a kívánt hangzás eléréséhez. Az ujjak használatakor előfordulhat, hogy a fókusz egy része elveszik attól, hogy a lehető legerősebben üsse a húrt, ami gyengébb kimenetet eredményez. Ennek a technikának a gyakorlásának jó módja, ha először próbálja ki erősítő nélkül, hogy pontosan arra koncentrálhasson, hogy hol és milyen erősen üti a húrt.
Kísérletezzen különböző hatásokkal
Ha egyedi gitárhangzásról van szó mesterséges felharmonikusokkal, a különböző effektusokkal való kísérletezés sokat segíthet. Az olyan effektusok, mint a késleltetés, a refrén és még a karima is, óriási különbséget tehetnek a harmonikusok hangzásában. Ezeknek az effektusoknak a kombinációjával valóban elképesztő hangok hozhatók létre, amelyekről korábban azt hitték, hogy lehetetlen.
A késleltetést gyakran használják olyan környezeti harmonikusok létrehozására, amelyek buja és összetett hangzásúak. A sztereó késleltetések kórussal kombinálva különösen hatékonyak testes részek készítéséhez, amelyek úgy érzik, hogy folyamatosan változnak és egyedi módon változnak. Kösd a késleltetést az egyik oldalon egy oktávhoz felfelé vagy lefelé, és zuhanjon a meleg környezet felhőibe.
A Reverb kiemeli a hosszú hangokat és akkordokat, ugyanakkor mélységet és karaktert ad a rövid hangoknak, ha ízlésesen használják. A Flange ideális a vibrato-szerű söprések hozzáadásához az egy- vagy duplán kiválasztott hangok között, amelyek klasszikus pszichedelikus hangulatot kölcsönöznek zenéjének. Kísérletezzen a különböző beállításokkal, amíg meg nem találja a keresett megfelelő aláírási hangot!
Következtetés
Összefoglalva, a mesterséges harmonikusok nagyszerű módjai lehetnek annak, hogy egyedi és érdekes hangokat hozzon létre a gitáron. Teljesen új elemet hozhatnak a gitárszólóidba, és egyedi ízt adhatnak nekik. Gyakorlással és kísérletezéssel igazán csodálatos hangokat érhetsz el a gitároddal.
A mesterséges felharmonikusok előnyei
A mesterséges harmonikus technikák lehetővé teszik a gitárosok számára, hogy kreatívak legyenek, és dallam- és mozgásérzéket adnak zenéjükhöz. Ezekkel az egyedi hangszínekkel a gitárosok a hangzások széles skáláját fedezhetik fel, a klasszikus ihletésű akkordoktól a vad felvezetésekig. A technika kivitelezése is viszonylag egyszerű; Amint a játékos pontosan meg tudja találni és lejátszani a természetes harmonikusokat, a mesterséges harmonikusok létrehozása már csak a technika finomítása kérdése.
A mesterséges felharmonikusok játéka nemcsak a gitárosok képességeinek fejlesztésében segít, hanem zenei mélységüket és kreativitásukat is növeli. A játékosok könnyedén készíthetnek összetett vezérvonalakat vagy háttérkíséreteket – mindezt úgy, hogy speciális pozíciókban megérintik a húrokat a pick kezével. Ezenkívül a mesterséges felharmonikusok fontos szerepet játszanak bizonyos zenei stílusokban, amelyeket nehéz lehet újrateremteni pusztán természetes technikákkal. Például a progresszív rock vagy a metál gyakran részben felhasználja ezeket a hangokat, mivel a hangszínek széles skálája kiszámíthatatlan elemet hozhat létre – természetes technikákkal kombinálva.
Összefoglalva, a mesterséges felharmonikusok lehetőséget kínálnak a gitárosok számára, hogy viszonylag egyszerűen készítsenek egyedi hangokat anélkül, hogy túl sok technikai tudást feláldoznának. Bár a megfelelő hangjegyek megtalálása minden hangszeren nehéz lehet első próbálkozásra – a mesterséges harmonikusok használatának elsajátítása hozzáférést biztosít a mögötte pezsgő új világhoz!
Hová menjen innen
Most, hogy jobban megértette, mik a mesterséges harmonikusok, és mit tehetnek gitárosként, a lehetőségek végtelenek. A hangzás maximalizálására szolgáló alapvető technikáktól kezdve az olyan alternatív stílusok beépítéséig, mint az ujjal való koppintás és a kétkezes koppintás, ezekkel a technikákkal egyedi zenét hozhat létre.
Miután begyakoroltad az alapokat és kipróbáltad a rendelkezésre álló technikákat, legyen kreatív vele – rögzíts vagy jammelj a háttérsávokkal együtt, alkalmazz mesterséges harmonikusokat a fogólap meghatározott skáláira vagy régióira, és lépj túl az oldalon található hangjegyeken. Egy kis gyakorlással, kísérletezéssel és kreativitással nagyszerű hangokat adhatsz ki gitáron – próbálj ki néhányat a gyakorlatban még ma!
Joost Nusselder vagyok, a Neaera alapítója és tartalommarketing-szakember, apa, és szenvedélyem középpontjában szeretek új berendezéseket kipróbálni gitárral, és csapatommal együtt 2020 óta készítek mélyreható blogcikkeket. hogy segítse a hűséges olvasókat felvételi és gitártippekkel.
